A Törzs Éneke

–

A kirekesztettségtől a befogadásig vezető út

 

 I.e. 241, északkelet-afrikai női ősközösség. Egy történet egy lányról, aki elveszítve saját közösségével kapcsolatát, és most egy új helyen szeretne befogadást. Vajon milyen próbatétel vár rá, hogy az új közösség tagja lehessen?..

  

  

 

Az én Tört-Én-etem.. 

Egy személyes megélésem mesélem el egy kollektív teres családállításról, a Galga Menti Női Körben, Bottyán Kati vezetésével. 

Az időt kitesztelve I.e. 241-ben egy északkelet-afrikai női ősközösség tagjaiként állt fel a mező. Amit éreztem, hogy be kell lépnem a kör közepére, a nők közé. Ott összegubózva a földet néztem. Egy olyan lányként, aki a messzi sivatagokban elveszítve saját közösségével kapcsolatát, egy olyan helyre tévedt, ahol méregetve, figyelve nézik őt. Miért is jött, ki ő?.. Mit akar ebben a közösségben?.. Nem mertem megmutatni magam. Féltem, ha megmutatom tört-énetem, méginkább meghasad szívem a terhektől, amit cipeltem.

- Én nem tudlak elfogadni téged. – hangzott el a közösség egy-egy tagjának szava.

A szavak nem fájtak, inkább erőt adtak és bátorságot, hogy megkérdezzem, mi kellene tennem ahhoz, hogy elfogadást nyerjek.

Az egyik nő így felelt:

- Meg kell tisztulnod. Egy tisztító szertartást kell végezzünk, hogy közénk állhass.

Vállaltam. Magam „gyújtottam tüzet” és az asszonyok betakartak egy vörös fátyollal. Égtem.

Éreztem, ahogy kiég belőlem mindaz, minek ki kell, megtisztultam a tűzben. Hazugságok, titkok, ármány, intrika, játszmák és viszályszítás lengte be múltam. Engedtem, aminek mennie kell, had menjen, a múltam ne vessen többet árnyat a jelenemre. Ahogy égtem, kitisztult belőlem a szégyen, azért, mit múltamban elkövettem. Amit a bölcs asszonyok, megéreztek bennem. Kik próbához kötötték, hogy a közösség tagjává lehessek.

Az asszony, ki a szertartást elrendelte, egy mély, búgó hangon, egy éneket kezdett dúdolni. Tudtam, mi lesz a feladatom, hogy a próbán átmenjek. Követni őt, s vele együtt dúdolni a dalt. A közösség dalát.

 

Tűzkeresztség

 

Behunytam szemem. Leperegtek előttem azok a képek, amiért korábban kirekesztett lettem. Hazudtam. Azért, hogy egy szebb képet mutatva magamról megtegyenek vezetőnek. S törzsem egyetlen látó asszonyának torkát elvágtam, nehogy elmondja másoknak az igazságot rólam. Tudása mellett azonban ősi erővel is bírt, ismerte a hanggal teremtés misztériumát. Tudta, amit én nem tudtam még; hogy csak a hatalom által vezérelten nem válhat valaki vezetővé. Ahhoz a közösség legidősebb tagjának áldása és a tudásának átadása szükséges. Melyet a bölcs asszonyok szájról szájra adnak át és őriznek: a törzs szent énekét.

Ahogy torkát elvágtam, a bölcs asszonyok szellemével vágtam el kapcsolatom. Láttam, ahogy szelleme testéből távozik, és így szól hozzám:

- Igaz vezetővé akkor válsz, mikor elkezded meghallani a Szellem hangját. Titkodat a sírba magammal viszem, de vele együtt az Igaz Szó hangját is, mely összeköt téged, és mindenkit ki vezeti népét, a Teremtés Hangjával. Magammal viszem a dalt, melyet csak én ismerek, s hordozza közösségünk ősi erejét és tudását.

 Szelleme továbbszállt és én éreztem, ahogy a közösségem energiateréből kiválok, és torkomat egy fojtó szorítás fogja át. Onnantól kezdve a közösségben élve, mégis attól lehasított lettem. Titkom titkokat szült és megmérgezte közösségem. Törzsem vezetője lettem, viszont a bölcs asszonyok Szelleméhez nem tudtam szólni, mikor tanácsra lett volna szükségem. Szavaimban nem volt meg az ősi erő, a Szent Szellem Hangja. A Hang, mely rajtam keresztül, magától szólal meg. Iránymutatásom nem hatotta át a tisztelet és az alázat, mellyel elődeim lábnyomán járhattam volna. Teremtésem, döntéseim, s öncélú vezetésem viszályokat és rivalizálást szított a közösségben, s a pusztulás szélére sodorta azt.

Beláttam, itt nincs helyem, így elhagytam közösségem.

Mindez a Tisztító Tűzben lepergett előttem. Tettem súlya alól feloldozást kértem. Kértem, hogy jóvátehessem, mindazt, mit elkövettem.

S a Hang.. A Szent Szellem Hangja megszólalt a körben. Tudtam, ha a bölcs asszony énekét követem, újra összeköt vele. Ahogy vele dúdolni kezdtem, éreztem, hogy látja a közösség is múltam. Felderengtek emlékképeim a tisztító Tűzben.

Fájt.. Fájt megmutatni ki vagyok, honnan jöttem.. A szégyen és a bűntudat terhét cipeltem.

Ahogy egyre több nő csatlakozott énekünkbe, egy másik érzés kezdett megjelenni bennem. Az elfogadás és együttérzés ereje. A közösség egyet kért tőlem: Őszinteséget. Peregtek arcomon a könnyek.. Éreztem, ahogy lelkem mélye átég és megtisztul tetteim súlya alól. A közös dal megtámasztott és ezt üzente:

  - Látunk téged. Ismerjük múltad, s nem ítélkezünk feletted. Viszont ahhoz, hogy közösségünk tagja légy, meg kell tisztuljon szíved és beszéded. Hogy a Szent Szellem Hangját újra hallhasd, az őszinteség, igazság, tisztelet és alázat útjára kell lépned.

Az üzenetet mélyen Lelkemben hallottam meg. Füleimnek fájt volna az igazság. S ahogy ezt megértettem, közösségük legidősebb tagja egy fáklyát hozott, kezembe adta és így szólt:

- Ez a tied. Most már közösségünk tajga vagy, áldásunk kísérjen.

A fáklyának átjárt ereje.  Éreztem, ahogy a Szer-Elemének Tüze megérkezik hozzám, s megszólít a Szellem Tüze. Aminek kifogyhatatlan és örök Tüzével a közösséget szolgálhatom.

Körünk azzal zárult, hogy megfogtuk egymás kezét, és éreztem, hogy megmutathatom szégyen és ítélet nélkül azt a Hangot, ami bennem szól.

Énekeltem. Sírva. A közösségben.

 

Segítsen ez az írásom visszavezetni, a Hangodhoz, mellyel a Te történetedben kapcsolatod valamikor elveszett!